Mélyre ásni…

Az addiktológiai konzultáció olyan, mint egy összegabalyodott pamutgombolyag, amint megfogsz egy szálat, és elkezded felgöngyölíteni, kisimítani, sohse tudhatod, hogy egy újabb csomóhoz- eleven lüktető sebhez- érsz, vagy simán legombolyodik a csomó, és lazán kisimul az addigi kupac.

addik

Az intervenció keretében a segítő beszélgetések közös értelmező munkája révén valósul meg az a folyamat, amelyben helyreáll a szenvedélybeteg élettörténetének sérült koherenciája, és fontos hogy ezt a kliens önmaga számára konfliktusmentesen el is tudja fogadni. Minden emberben önmaga megértésének és pozitív változásának záloga rejlik. A felkavaró érzelmek, megélt élethelyzetek egy másik személy előtti szavakba öntése, értelmezése, az önvallomás hatékony eszköze lehet a traumák feldolgozásának is, és jelentheti a gyógyulás kezdetét. Az alább leírt két esetben ez a feldolgozási folyamat nagyon lassan indult meg, és újabb és újabb megoldandó, feldolgozandó problémát hozott felszínre, megkérdőjelezve ezzel a konzultáció jogosultságát az adott esetekben. Látszólag távol állt egymástól az alkoholistával és a társfüggővel folytatott esetvitel, ám a felszíni, tüneti addikciós megnyilvánuláson túl, a mélyre ásva, meg lehetett találni a közös gyökeret.

Erzsébet 20 évig tartó alkohol és gyógyszerfüggőségből kezdett el józanodni, rátalálva az anonim alkoholisták programjára. 8 év absztinencia után esett vissza, ami esetében szerencsének is mondható, mert rávilágított az alapvető problémájára, amivel kapcsolatban a betegségtudat teljes hiánya jellemezte. Szermentességének idejét állandó szorongások és hol erősödő, hol csillapodó evészavar kísérte végig. Visszaesésekor anorexiája már napok óta tombolt, és tulajdonképpen kalóriát vitt be szervezetébe az alkohollal, megmentve ezzel életét is. A napokig tartó ivászati periódus után döntött újra a józanodás mellett. A bizalmi kapcsolat kialakulásával tudott csak Erzsébet beszélni a benne zajló folyamatokról, és kiviláglott, hogy annak ellenére, hogy hiányzik a betegség belátása és ellenáll a változásnak, tudja, hogy baj van vele. Erzsébet problémái, mint a legtöbb evészavarosnál, a családi rendszer diszfunkcioanlitásából fakad. Erikson pszichoszociális fejlődési-modellje alapján tudjuk, hogy a krízis egyszerre a pszichés és a szociális térben zajlik. A társas háló, ami körül vesz bennünket fontos szerepet játszik a személyiség fejlődésünkben, ám meg is betegíthet. A kisgyerek életében az édesanya életének első szakaszában kiemelkedően fontos szerepet játszik, hisz a fizikai szükségletek kielégítésén túl, az érzelmi biztonságérzet meghatározója is. Erzsébetet édesanyja nem tudta táplálni, szülés utáni depressziójából kifolyólag, és az a személy akire rábízták a csecsemőt, nem tudta megfelelően etetni, de mire ezt észrevették az éhezés már mint ismerős érzés épült be személyiségébe. A kezdeti trauma után látszólag békésen teltek az évek, majd 12 évesen, az első menstruáció idején váratlanul aktivizálódott az Erzsébetben elrejtett bomba. Mivel szülei nem világosították fel a nővé válás fizikai megjelenéséről, a kislányban a vérzés látványa, élménye halálfélelmet generált, és a tudatalattijában kódolt módon az éhezéssel reagált a váratlan eseményre. Tudjuk, hogy sokszor az átélt trauma leképződése a szenvedő alany lelkében saját bűnként, hibaként van elkönyvelve, mert így fel lehet menteni azt a jelentős másik személyt, személyeket, aki valójában a sérülés okozója, kiváltója. Erzsébet esetében is ez történt, bűntudatát, saját alkalmatlanságát az életre már egész fiatalon elhitte. Az önmaga éheztetése egy kórházi kezeléssel ért véget, ám az infúzión kívül más segítséget nem kapott. Állandósultak problémái, és nem gondolt senki arra, hogy evéssel kapcsolatos tünetei a családon belüli dac, indulatok kifejeződései lehetnek. Annak a személynek, aki úgy érzi, valamilyen módon elvesztette a kontrollt életében, az evés zavar egy lehetséges eszközt jelent valamiféle erő visszaszerzésére. A szorongó kislányból, szorongó felnőtt nő lett (lediplomázott, háziorvosként kezdett dolgozni) férjhez ment. Házasságának idején erősödött fel két alapvető ösztönének a frusztrációja (az evészavarok tünetei sokszor közvetlen kapcsolatban vannak a szexuális frusztrációval) és kézenfekvő megoldásnak bizonyult szorongásainak oldására az alkohol és a gyógyszer.

Barbara társfüggősége kapcsán kért segítséget, akinek édesanyjával való függő viszonya kihat saját kapcsolatrendszerére, és oly mértékben befolyásolja életét, hogy akadályozza saját anyai szerepvállalását, holott egyre sürgetőbben van jelen életében az igény párja irányából. Bradshaw, (1990) szerint a kodependencia a gyermekét elhagyó, cserbenhagyó diszfunkcionális családi rendszer előidézte személyiségmintázat, amelyben a szégyen érzésének központi szerep jut. A definíció az életben is érvényre jut, hisz Barbarát az édesanyja csak a nagyszülők kérésére tartja meg, hisz egy rövidke szerelemből fogant. Az anyai elutasításhoz párosult az a tény is, hogy az édesapa cigány származású, bár a kicsin nem látszanak az etnikai jellegzetességek. Ezekről a tényekről Barbara olyan magas intenzitással beszél, mintha nem telt el volna 40 év, és még ma is ugyanannyira fájó emlék benne az elutasítás, mint kisgyermekkorában. Nála is kiskamasz korban kezdődtek az evészavar tünetei, falási rohamokkal, önhánytatással. Az önhánytatás végül odáig fokozódott, hogy napjában többször is hánytatta magát, magért a megkönnyebbülés katartikus érzéséért. Édesanyját nem igazán érdekelte, hogy lánya mit csinál, így hosszan elhúzódott és fennmaradt a probléma, testi és szervi szövődményeket is okozva. Barbara hamar el lett paterolva a szülői háztól, és immár a megszokott érzést-a más emberektől való függést-kapcsolataiban élte, kereste újra. Párkapcsolatai rendre zátonyra futottak, Barbara magas kontroll igénye miatt, végül egy alkoholista mellett ért révbe, akinek kapóra jött a gondoskodó-kontrolláló szimbiózis. Az évek teltéve a másokra és édesanyja viselkedésére fókuszáló beszűkült gondolkodásmódot nagyon nehezen lehetett önmaga irányába, befelé figyelni tudó emberré alakítani. A konzultáció ideje alatt az evészavar felidézése, átbeszélése, megértése ebben az esetben is hozzájárultak a másodlagos addikciós viselkedés enyhüléséhez. A társfüggőség tünetei nem szűntek meg, viszont csillapodott az az érzelmi amplitúdó, amivel Barbara átélte a mindennapjainak a csalódottságát, le tudta magát választani édesanyjáról, megértette, hogy el kell kezdenie saját életet élni. Az a sajgó üresség nem szűnt meg, az a hiány érzet nem lett még befoltozva, amit a kicsi Barbara jogosan várt volna el édesanyjától, ám megkezdődött egyfajta belső munka, amivel idővel megtanulja majd elfogadni a dolgokat úgy ahogy történtek.

Marton Krisztina, addiktológus

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>